Nitro – a misztikus adalék

A nitrometán csupán egy a “nitroparafinok” nevû kémiai anyagok családjából. A nitrometán testvérei még a nitroetán és az 1-nitropropán és a 2-nitropropán.


Nitroetánt csupán kis mennyiségben használhatunk sikeresen (azoknál a nagy versenymotoroknál, amelyek üzemanyaga általában tiszta nitrometán, gyakran alkalmaznak nitroetánt kis mennyiségben, hogy elkerüljék a robbanást forró, párás idõben). Egykoron a nitroetán a nitrometán árának fele volt, ma azonban szinte ugyanannyiba kerülnek, aminek következtében nem éri meg a bajlódás a minimális megtakarításért.

A nitropropánok egyike sem használható modellüzemanyaggal (érdekességként megjegyzendõ, hogy a nitrometán is propánból készül...).

Az egyetlen (megbízható) alternatíva tehát a nitrometán. Nos igen, nitrometán = motorteljesítmény. Vannak azonban feltételek és összefüggések. Elõször is: nem növeli a teljesítményt csupán azért, mert egy „forró” kémiai anyag. Egyáltalán nem. Ez meglepetés lehet sok olvasónak, de az üzemanyag fõ összetevõjeként használt metanol (metilalkohol) a leggyúlékonyabb anyag, méghozzá közel kétszer olyan gyúlékony, mint a nitrometán.

Szóval akkor hogyan növeli a teljesítményt? Mint ismeretes, a folyékony üzemanyagunk mellett egy másik “üzemanyagot” is igénybe veszünk a használat során, amely nélkül a folyékony rész mit sem érne. Ez nem más, mint az oxigén.
A belsõégésû motorunk karburátora felelõs azért, hogy az “izzóüzemanyagunkat” levegõvel (és a benne lévõ oxigénnel) keverve elõkészítse a motor számára. A porlasztáshoz használt levegõ-üzemanyag keverék aránya más és más az egyes motortípusoknál. Csak növeljük a szükséges üzemanyagmennyiséget, amit már nem tudunk megfelelõ mennyiségû oxigénnel keverni, és a motorunk megáll.

Ha tehát megnövelhetnénk a folyékony üzemanyagunk mennyiségét anélkül, hogy biztosítanánk a megnövekedett “levegõszükségletet”, teljesítménynövekedést érhetnénk el. Nos, ez kivitelezhetõ. Egy belsõégésû motor ugyanis két és félszer több nitrometánt képes elégetni azonos térfogatú levegõben, mint metanolt. Ez tehát teljesítménynövekedést jelent, a dolog valóban ennyire egyszerû.

Mégis, néhány tényezõt figyelembe kell vennünk. A mindennapi sportrepüléseink során bátran használhatunk 5%-tól 15% nitrometánt tartalmazõ üzemanyagot, bár egy trainer vagy egy Cub-szerû gép esetében valószínûleg nincs értelme 5%-nál több nitrot használni. Ha keveseljük motorunk teljesítményét, ugorjunk 10 vagy akár 15%-ra. Ennél magasabb nitrotartalom nem ajánlott (bár nem árt, használni sem használ).


A nitro hatása nem csak a teljesítménynövekedésben mutatkozik; alkalmazásával alacsonyabb fordulatszámú és stabilabb alapjáratot állíthatunk be motorunkon. Egy egyszerû módszer annak eldöntésére, hogy szükségünk lehet-e (még több) nitróra a következõ (feltételezve, hogy az izzítógyertyánk jó állapotban van):
Indítsuk be a motort, járassuk pár másodpercig, hogy felmelegedhessen, majd a gázkart mozgassuk alapjárati állásba. Ekkor vegyük le a gyertyaizzítónkat a gyertyáról, és figyeljünk a fordulatszámra. Ha az alapjárati fordulatszám csökken, növeljük a nitrotartalmat 5%-al. Ha az izzító eltávolítása után az alapjárati fordulatszám változatlan (stabil) marad, a nitromennyiségünk elegendõ.

A fentiekbõl a nitrot igen jó színben tüntettük fel (hatása valóban áldásos), azonban nem árt tudnunk, hogy a leggyakoribb tévhit, amely szerint egy kis nitro hozzáadásával azonnali és jelentõs teljesítménynövekedést érünk el, nem igaz. Valójában minden hozzáadott 5% nitrotartalommal 100rpm statikus (földön mért) fordulatszámnövekedés észlelhetõ. A levegõben a fordulatszámnövekedés valamivel jelentõsebb (kisebb terhelés), és az alapjárat is stabilabb lesz, de nagy csodát ne várjunk.
A legegyszerûbb szabály a következõ: ha a modellünk jól teljesít, de „valami hiányzik”, növeljük a nitrotartalmat 5%-kal. Ha ez sem hozza meg a várt teljesítménynövekedést, akkor egy nagyobb motorra van szükségünk, nem pedig több nitrora.

A nitrotartalom növelésével a kompressziót is növeljük, és ha ezáltal túllépjük a motor optimális kompresszió-szintjét, akkor a teljesítménynövekedés helyett csökkenést fogunk észlelni, valamint a motorunk kevésbé lesz “felhasználóbarát”. Ez a jelenség azonban csak 15-20% fölött észlelhetõ, tehát a korábban említett határok között a nitro biztonsággal használható (ne feledjük, hogy minden motortípus más és más).

Sok helyen olvasható a kérdés, miszerint a nitro valóban hûti-e a motort. A válasz nem, sõt használatával a motorunk magasabb hõmérsékleten üzemel majd, azonban ez a pár százalékos hõmérsékletnövekedés elhanyagolható hatású, és nem ártalmas.

Egy gyakran hangoztatott negatív álláspont a nitroval szemben, hogy maró hatású, és a motorok korrózióját okozza. Valójában a nitrometán nem mar, és a gyártói is tagadják, hogy megtámadná a motorunkat. Ettõl függetlenül találkozhatunk olyan modellezõvel, aki meggyõzõdéssel állítja, hogy rendszeres használat után az égéstérben a nitro negatív nyomaira bukkant.
A teljesség kedvéért íme a nitro égésekor végbemenõ reakció:

4CH3NO2 +3O2 -> 4CO2 + 6H2O + 2N2

Az égés végeredményeként tehát szén-dioxid, nitrogén, és víz keletkezik. A vízben lévõ oxigén valóban idézhet elõ rozsdásodást az égéskamrában, azonban kapaszkodjunk meg: a metilalkohol égése során is keletkezik ebbõl az õsi anyagból.

Két megoldás: vállaljuk a minimális kockázatot, és ezzel valamelyest (mennyivel vajon?) lerövidítjük motorunk élettartamát, vagy félretesszük a nitrot és az általa ajánlott elõnyöket, és “tiszta” alkohol-olaj keverékkel repülünk. A döntést nehéz esetben megkönnyítheti egy feldobott érme. Tapasztalatom szerint azonban sok modellezõnél ritka, hogy jó öreg motorját idõs korára és a mögötte álló sok-sok használati órára való tekintettel selejtez le, nem pedig egy ostoba hiba következtében bekövetkezett becsapódás vet véget örökre a mûködésének.

A nitro egyetlen hibája az ára, ami kissé borsossá teheti az üzemanyagunkat. Ezt még tetézi, hogy “mûködési elvébõl kifolyólag” a motor fogyasztását is növeli.

A kérdés tehát adott: nitro vagy nem nitro? Mindenki próbálja ki, és döntsön késõbb.

Szerzõ: Süli Balázs

A metilalkohol használatának veszélyei

Sokéves modellezõ pályafutásomban túlteng a robbanómotorral való bíbelõdés. A 15 köbcenti és az alatti motorok többsége, mindenki tudja természetesen, methil-alkohollal üzemel. Azt is mindenki tudja, hogy ez méreg, vigyázni kell vele. Azt is mindenki tudja, hogy hülye aki megissza, ráadásul garantáltan megvakul, majd nemsokára meghal. Ezzel egy modellezõnek nem mondtam új dolgot. De tudjátok-e miert hal meg az, aki megissza a methilt? Nagyon érdekes módon gyilkol. Nem direkt módon öl, mint a sósav, rézgálic, cián, dioxin, stb. Kifinomult és lassú, de alapos munkát végzõ gyilkos. Remélem a kedélyeket kellõképpen felborzoltam! Igazi horror!Nos szegény szerencsétlen, figyelmetlen, butácska ember megissza a methil-alkoholt, elsõ érzete az, hogy de jó kis erõs pálinka ez! A nyomorultnak meg ízlik is! Ez a veszte sokszor. Az esetek nagyobb százalékában még ráhúz egyet. De minek? A methil-alkohol elsõ hatása olyan, mint aki rendes pálinkát iszik, vagyis a szerencsétlen kótyagos lesz és illuminált, vagyis berúg. Innen már nincs visszaút! A methil-alkohol gyorsan átfolyik a gyomron, ott károsodást nem okoz. A belekbe jutva sem okoz különösebb kárt, hanem annak rendje és módja szerint belekerül az emésztési folyamatba. Itt van az igazi NAGY BAJ! A methil-alkoholban az a gyilkos anyag, amire lebomlik az emésztésekor bennt a belekben. Két anyagra bomlik le a methil, részben formaldehidre, másrészt hangyasavra. Mindkét anyag a bélbolyhokon keresztül gyorsan felszivódik a vérbe, ugyanúgy mint a jófajta fincsi kaja emésztés után. A formaldehid és a hangyasav szépen kering a vérünkben, eljut vele az agyba és ott elvégzi gyilkos munkáját. Más szervünknek ugyanis e két anyag nem kell. Az agyidegek viszont AZONNAL belepusztulnak a formaldehiddel és hangyasavval való érintkezesbe! A legérzékenyebb a látóideg, ezért következik be elõször a vakság. A vérben már rendkívül kevés is elég ebbõl az anyagokból, hogy tragédia és a súlyos agykárosodás bekövetkezzen. Mivel a veszélyes anyagok az emésztés utján képzõdnek a testben, a gyomormosás már késõ, hiszen már nincs mit kimosni, a methil-alkohol tulajdonképpen lebomlott.
Tudom, hogy egy modellezõ sem olyan hülye, hogy vedelje, netán megigya a methil-alkoholt. De vannak közöttünk felelõtlen emberkék, hozzájuk szerettem volna szólni. Azok is felelõsek, akik birtokolják a methil-alkoholt, nekik kell igencsak vigyázni, elzárni, becsukni, lakat alá tenni. Ha tetszik, ha nem, az igazi veszélyes felelõtlenség esetei ezután következik. A modellezõ meg azt hiszi, hogy minden rendben van, tisztában van a szabályokkal. És sajnos téved...(ne vegye magára aki vegyész, vagy vegyvédelmi szakvizsgát tett!)
Most biztos többen morognak rám, ne nézzem õket hülyének, igenis egy modellezõ tisztában van a methil-alkohol veszélyeivel. Sajnos vannak kivételek, és nem mindenki óvatos. Sokszor láttam versenyen, klubban, hogy a motort és a modellt methillel mossa le néhány kolléga. A motorokat elõszeretettel szokták methilben kimosni. Nagyon meggondolatlanul hagyják, hogy a methil-alkohol rácsorogjon a kezükre, a párolgó methilgõzt pedig észre sem veszik, simán belélegzik. A methil-alkohol könnyen és gyorsan felszívódik a bõrön keresztül. Közvetlenül bediffundál a vérkeringésbe, ott az említett anyagokra bomlik, vagyis formaldehidre és hangyasavra. Továbbiakban ez a két, idegsejtekre azonnal méregként ható anyag ott kering az erekben. Nincs rá orvosi mód eltávolítani! Már csak idõ kérdése, mikor jut el az agysejtekig, hogy ott pusztító és visszafordíthatatlan hóhérmunkáját elvégezze. Meg is teszi! Ugyanez a helyzet, ha belélegezzük a methil-alkohol páráját, illetve a gõzét. A methilnek nem túl erõs a szaga, nehéz eldönteni mennyit szív be a figyelmetlen áldozat a tüdejébe. Ha sajnos mégis beszívta, ráadásul sokat, a tüdõn keresztül ugyanúgy bejut a vérbe mint az éltetõ oxigen. De ez nem fog éltetni senkit sem! Az elõbb említett lebomlási folyamat ugyanúgy bekövetkezik és a két idegekre halálos vegyianyag ott kering a vérben és biztos, hogy eljut az agyba is. Ebbõl a két anyagból, formaldehid és hangyasav, nagyon kevés, alig mérhetõ mennyiség is tragédiához vezet! Ne feledjük a methil-alkoholnak nagyon alacsony a párolgásfoka, ezért is alkalmas robbanómotorjainkba üzemanyagnak. Következésképpen, mindenkit szeretnék megkérni, hogy ne használja a methil-alkoholt motor vagy egyéb tisztítására. A gõzét semmilyen körülmények között ne lélegezzük be! Ez az, amit szinte észre sem vesz a methillel mosó személy! Hiába van valakinek a kezén, edzett es rinocérosz bõre, azon keresztül is felszívódik a methil-alkohol. Ha csak néha és gyengén vagyunk felelõtlenek, nehogy azt higyje valaki, most megúszta. Kevés methil-alkoholból természetesen nagyon kevés bomlástermék jut a szervezetbe. Ez nem tud nagy kárt csinálni, csak néhány agysejt pusztul bele a kellemetlen találkozásba. Esetleg másnap fáj egy kicsit a feje a meggondolatlan modellezõnek, vagy csak egy kissé rossz a közérzete. Az is lehet, hogy tünetmentes. De ha ez így történik éveken át, akár tíz-húsz éven át, akkor sok kicsi sokra megy! Volt rá eset többször is, hogy felelõtlen sporttársakra rászóltam, hogy ne \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"lubickoljon\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\" már a methil-alkoholban, veszélyes! Volt aki egyenesen kiröhögött, szerényebbje csak mosolygott, a bunkója meg lehülyézett. Nem akarok túl morbid és cinikus lenni, de mondtam nekik \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"akkor nyugodjanak békében\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\", de ha ez nem következne be, kapnak tõlem ajándékba egy fehér botot... Az ilyen \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"lubickolásban\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\" az a veszélyes, hogy azok is kapnak a methil-alkohol párájából illetve gõzébõl, akik közvetlenül a pancsoló mellett állnak vagy ülnek. Mivel a modellezõ társadalom tagjait sokra tartom és jól érzem magam köztük, kérek mindenkit aki methilt használ, ne rongálja saját magát. A horrornak vég(h)e...

Ha netalántán valaki azt mondja, hogy túlzás volt amit a fentiekben leírtam, nos csak nézzen utána a methil-alkohol kezelésénél elõírt balesetvédelmi szabályokról, és a mérgezés tüneteirõl szóló hivatalos leiratnak. Az ennél a csevegésnél durvább lesz!

Egy nem veszélyes jótanács: - Az üzemanyagos flaskát, kannát, hordót meg rövid ideig se hagyjuk nyitva, mert a methil-alkohol molekulái imádnak azonnal reakcióba lépni a levegõ páratartalmát alkotó vízmolekulákkal. Ha a methil-alkohol molekulái sok vízmolekulát tudnak megkötni, a drága üzemanyagunk \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\"elvizesedik\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\", ereje és hatásfoka csökken.

Szerzõ: Végh Sándor